SZENT IMRE PLÉBÁNIA
 
 

A Soproni Gaudium Kórus kirándulása

A templomtoronyban lakó harang egy élő templom élő közösségének világítótornya. A harangszó várt vagy váratlan időben és élethelyzetben figyelmeztet, emlékeztet, imára késztet, elmélkedésre ösztönöz.

A Soproni Gaudium Kórus 2018. május 26-án Őrbottyánba kirándult, hogy találkozhasson hazánk egyetlen harangöntő mesterével.
Útközben megismerkedhettünk a harang történetével, a harangozási szokásokkal, a harangfeliratokkal, a harang behangolási technikájával, Magyarország legnagyobb harangjaival, a haranggal kapcsolatos szólás-mondásokkal, így kellően felcsigázva érkeztünk meg a célunkhoz.
Már messziről látszik a nagy udvar közepén a haranglábon pihenő harang s a tetején a pirosfehér-zöld zászló. Hogy tudja a látogató, hová érkezett. Slezák László 1910-ben egy száz főt alkalmazó üzemet működtetett, és Magyarország aranykoszorús harangöntő mestere volt. Az ő nevelt fia volt Gombos Lajos, majd apáról fiúra szállt a mesterség. A családi hagyomány ma is folytatódik a harangöntő dinasztia két tagjával, az apával, Gombos Miklóssal és fiával, Gombos Ferenccel. A vállalkozás nemcsak harangöntéssel foglalkozik, hanem a harangokhoz tartozó lengő- és állványszerkezetek tervezésével és gyártásával is, s mindenfajta, a harangokkal kapcsolatos munkát – a villamosítástól a csapágyazásig – elvégeznek, de öntöttek már ágyúcsövet is.
Bár a kohászatban újonnan alkalmazott eszközök közül is használnak néhányat, a vállalkozás ma is manufaktúraként működik. A fejlesztések olyan területeken képzelhetők el, mint például a harangjátékok gyártása és hangolása, amelybe nemrégiben kezdett a cég.
Gombos Miklós aranykoszorús harangöntő mester nagy szeretettel és alázattal ismertette nekünk a harangöntés folyamatát, majd alkalmunk volt a műhelybe is bemenni. Ott megtekinthettük az éppen aktuális munkafolyamatot.
„A harangöntés nem csupán mesterség, hanem a magyar kulturális hagyományunk része, és jeles emlékeivel kapcsolatos. Az a szépsége, hogy a megrendeléstől a felszentelésig végig lehet kísérni munkájuk eredményét” - mondta egyszer Gombos Miklós a Kossuth Rádió Vasárnapi újság című műsorában. A világban számos helyen találhatók még Gombos-harangok: Manus-szigetén (Pápua-Új-Guineában), Kamerunban, Tanzániában, Németországban. Olaszországban, Ausztriában, Oroszországban, Izraelben, Mauritiuson, de a Sevillai Világkiállítás magyar pavilonja részére is készítettek harangokat. Most éppen Dél-Korea részére készülnek harangok.
A harangöntő mestertől egy áldás eléneklésével búcsúztunk.
Visszafelé megálltunk a gödöllői Grassalkovich kastélynál, ahol a parkban sétálva múlattuk az időt, többek között egy ifjú párnak rögtönzött „koncerttel”.
A rövid pihenő után elzarándokoltunk a máriabesnyői Nagyboldogasszony Bazilikához, ahol egy kedves fiatal lány kinyitotta nekünk a templomot, és idegenvezetést is tartott. Rövid elmélkedés után közös éneklés következett az altemplomban is.
Megtapasztalhattuk, hogy milyen felüdítő egy pompás akusztikájú helyen énekelni, alig ismertünk magunkra.
A Szent Imre templom és plébánia támogatásával létrejött, évente hagyományos kirándulásunk célja a kórus közösségi összetartozásának erősítése közös élményeink megélésén keresztül.
Reményeink szerint ezt mostantól a harangszó is erősíti bennünk.    

 

vissza