SZENT IMRE PLÉBÁNIA
 
 

A LELKI ÁLDOZÁSRÓL

A lelki áldozás nem más, mint egy fohász, amelyet józan önmérséklettel akár naponta többször is elmondhatnak azok, akik szeretnének a Szentségi Jézussal találkozni. A fohász célja, hogy általa Istentől ugyanazokat a lelki kegyelmeket nyerjük el, amelyeket a szentáldozáskor ad nekünk. Ennek a lelki cselekménynek a végzéséhez nem szükséges a kegyelem állapota, sőt akkor is hívhatjuk így Jézust a szívünkbe, ha azon a napon történetesen akár szentmisén vagy azon kívül már áldoztunk is. A lelki áldozás nem helyettesíti az Oltáriszentséget – ez vitathatatlan. Azonban az Úr kegyelme végtelen, és az Ő hatalmának semmi nem szabhat gátat. Ha Ő a szentáldozás kegyelmeit meg akarja adni annak, aki azokat hittel kéri, akkor az is a hatalmában áll. Ezt bízzuk az Ő irgalmára.

 

A lelki áldozás imája, melyet a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia ajánl:

Jézusom! Hiszem, hogy jelen vagy a legméltóságosabb Oltáriszentségben. 
Mindennél jobban szeretlek, és vágyom rá, hogy a lelkembe fogadhassalak. 
Mivel most nem tudlak szentségi módon magamhoz venni, 
jöjj, legalább lelki módon, a szívembe! 
Magamhoz ölellek, mintha már ott lennél, és teljesen egyesítem magamat Veled. 
Ne engedd, hogy elszakadjak Tőled! Ámen.


vagy:

Uram, Jézus Krisztus, hiszek Benned, imádlak Téged és szeretlek Téged teljes szívemből. 
Bánom minden bűnömet, mert szeretnélek magamhoz fogadni a szentáldozásban, 
hogy Veled élhessek. 
Jöjj hát, ó Jézus, legalább lélekben költözz a szívembe, és végy lakást benne örökre! 
A mi Urunk, Jézus Krisztus Teste őrizzen meg engem az örök életre! 
Köszöntelek, ó Jézus, az én szegény szívemben. Neked adom magamat egészen. 
Tied akarok lenni életemben és halálom után is. Ámen.

vissza